Talán még emlékeztek arra abizonyos januári fodrászos esetre, amikor legszívesebben egy vödörrel a fejemen mászkáltam volna hetekig, úgy elrontotta a hajamat a jóindulatú szakember. Otthon a régi fodrászom csak annyit kérdezett, hogy én tettem-e ezt magammal. Mondtam igen, nem hallgattam a megérzéseimre és hagytam hogy olyan nyúljon a hajamhoz aki nem biztos hogy megértette miért is jó az ha egy lánynak rövid haja van. Nem akartam elkövetni mégegyszer ugyanezt a hibát, így inkább növesztettem a hajam, hogy hátha egyszer majd mond valaki valakit, aki emberi frizurákat készít. Milen meglepő, végül ez az ember Christine lett. Így sikerült megúsznom azt hogy nekem kellejen telefonon időpontot kérnem, és jó mókának ígérkezett, amolyan csajos kirándulásnak a belvárosba, ahonnan megszépülve és kisimulva térünk vissza.

Biztosan érzett valamit a fejem, mert indulás előtt 2 órával nekiállt fájni, és azóta is tart gyakorlatilag egyfolytában a dolog, fájdalomcsillapító ide vagy oda. No de nem ez a lényeg, kis késéssel ugyan de elindultunk. Még napközben kiderült, hogy nem tudja hova rakni a gyerekeket, így velük együtt sikerült odaérni húsz perces késéssel a szalonba. Mert bizony ez már igazi szalon volt! Kék falak, olyan belmagasság hogy a műfák simán elfértek mint dekoráció. Magamtól biztosan nem tettem volna be oda a lábam, valahogy nem az én stílusom ez a retro-modern-ezeréves keverék (lásd kép), de az első percben lenyűgöztek.

Nem húzta a fodrász lány a száját hogy nem elég hogy késtünk, de még 2 örökmozgót is hoztunk magunkkal. Az egyik éppen szabad lány elkapta Audrey-t, és elegáns kis copfokat készített neki, a másik pedig bezselézte  Taylor haját, hogy vagány tüsi legyen. Ezzel lefoglalták őket kapásból vagy tíz percre. Majd megkérdezték hogy mit kérünk inni, lehetett választani kólát, vizet, meg még pár cukros izét. Az egyik ott dolgozónak ott volt a 14 hetes kiskutyája is, icipici szőrgombóc, plusz 5 perc elfoglaltság :) A gyerekeknek. Én tovább is dögönyöztem volna, de éppen indulóban voltak, nem tartóztathattam fel őket azzal hogy hé, a legnagyobb gyerek még kutyázna egy kicsit. :)

Úgy nézett ki a dolog, hogy amíg Christine fejét bűvölték addig én szórakoztattam a kicsiket, és fordítva. A fodrász lány szerintem nálam fiatalabb volt, nagyon kis helyes.,gondolsan végigkérdezte milyen hajat is szeretnék pontosan, meghallgatta amit mondtam nem csak bólogatott. Az egyik nagy furcsaság nekem az volt, hogy a hajmosást nem ülő testhelyzetben végzik, hanem a vendégnek ki kell feküdnie egy masszázsasztal szerűségen, a feje belelóg egy olyan mosdókagyló szerű dolgoba, és ott történik a mosás. Először kicsit furán érzetem magam hogy fekszem miközben mossák a hajam, de aztán úgy döntöttem hogy kiélvezem a helyzetet, és hagytam hogy megdögönyözze a búrámat mindenféle illatos samponnal, balzsammal. Utána még egyszer átbezséltük milyen frizurára gondoltam, és nekilátott. Szerintem húsz percnél nem tartott tovább az egész. Mikor készen lett hozzott tükröt, megnéztük, többször is megkérdezte hogy biztosan tetszik-e, stb. Tetszik. :) Ja és összehasonlítva az árakat: a tavalyi elrontott frizurámért fizettem 15 dolcsit, ezért pedig 28-at. Nekem megérte. (Kép majd lesz..talán... :) )

Amíg Christine haját vágták, addig én elvittem sétálni a gyerekeket. Játszottunk útközben, majdnem traxeztünk is, de az végül elmaradt. És ha már gyerekek, meg kell említenem hogy Taylor megint megdöbbentett. Képzeljétek el, felment a youtube-ra, és csupán hallás után megtanulta azt a gumimacis dalt, amitől én alap esetben falnak megyek, de ezt így magyarul hallani egy amerikai kisgyerek szájából...döbbenetes volt. Tökéletesen ejtett ki minden szót, nem tudom mennyi ideig tatott neki megtanulni, de én legalább 5 percig csak néztem ki a fejemből, mert ilyet még nem láttam/hallottam. Azért biztos ami biztos legközelebb megmutatom neki a Süsü-t, hogy inkább azt tanulja meg :D